A kerámia története
A földpátok elmállásából keletkezik az agyag, és égetéskor a vele keveredett vasvegyületek hatására lesz barna , terrakotta vagy sárga színű. A porcelán a legfinomabb égethető agyagból, a kaolinból készül.
A magyar fazekasság rövid története:
A cserépedény a magyar parasztháztartásokban hosszú ideig nélkülözhetetlen terméknek számított. Elsősorban főzésre és folyadéktárolásra használták. Ezeket az edényeket a fazekasok készítették, akik a falu közösségében éltek, de csupán a maguk mesterségét űzték, nem műveltek földet. Hazánkban elsősorban olyan helyeken alakultak ki fazekasközpontok, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag (agyag) állt rendelkezésre.
Ilyen központok voltak például: Rimaszombat, Hollóháza, Gyöngyös, Kalocsa, Debrecen, Szentes, Veszprém, Szekszárd és Mohács.
Az agyagot a fazekas kibányászta,majd meggyúrta és szűrte, hogy szemcse nélküli legyen. A nagy edényeket agyaghurkákból rakták fel és dolgozták össze, korongot a középkortól használtak hazánkban. A megformázott edényre utólag kerül rá a fül, mikor az edény kissé már megszikkadt.Egy hét száradás után az égetés következett. Az égetőkemencét maga a mester építette. A kemence kör alapú, csonka kúp alakú építmény volt.Az alján lévő nyíláson át fűtötték, a felső nyíláson át távozott a füst.Az
égetés körülbelül 900 0C-on történik. Így égetik mázazás előtt az edényeket, amelyen a színtest, engob már rajta van. A második égetés előtt a mester írókávak körbekontúrozta a mintákat, majd bemázazta az edényt, ami a vízállóságot és a fényességet biztosította. A mázas égetés rövidebb ideig tart, de ugyanolyan hőmérsékleten.
népi fazekastermékek: korsó, kancsó, köcsög, bokály, bögre, lábas, körtemuzsika
A mázazás ( vízhatlanná tesz, fényes) először Mezopotámiában alkalmazták, ie. 4000 körül. A mázat a természetben előforduló nátronkőzetből nyerték,amely oldható nátriumot tartalmaz, ami a tárgy megszáradása után vékony szilikonos réteget hozott létre, ez alkotta a mázas felszínt. A mázakat az idő folyamán tovább fejlesztették, kialakult az ólom és ónmáz. Az ólommázat hazánkban körülbelül egy évtizede tiltották be, ma már csak ólommentes mázakat használnak.
A kézi formázás megkönnyítésére használják a korongot. Régen lábbal hajtható, míg most már elektromos korongokkal dolgoznak a fazekasok. Az agyagtárgyakat égetés előtt szárítják, így a nedvesség távozik belőle, a szilárdságát viszont égetéskor kapja meg. A nem megfelelően szárított edény égetéskor hő hatására szétpattanhat.